A LinkedIn-elérhetőségek személyes cseréje lassabb, mint kellene. A neveket elírják, a keresés öt azonos nevű embert dob ki, a megígért közös folytatás pedig sosem jön össze. A QR-kód kiiktatja a keresést: egy beolvasás, és már a beszélgetés közben megnyílik a jó profil.
A LinkedIn saját kódja a leggyorsabb módja annak, hogy kapcsolatba lépj azzal, aki éppen előtted áll. Az iOS- vagy androidos alkalmazásban koppints a keresősávban lévő QR-ikonra, nyisd meg a My code (Saját kód) fület, és a másik fél a képernyődről olvassa be. A LinkedIn súgóoldalai ezt a mobilalkalmazásokhoz és a tagi profilokhoz írják le, a képet pedig a fotóid közé is mentheted.
Erre a helyzetre készült, másra alig jó. A profilodat nyitja meg, semmi mást, nem formázhatod át, és azt sem látod, beolvasta-e valaki. Ha névjegykártyára, önéletrajzba, kiállítási molinóra vagy diára kell kód, vagy olyan, amely céges oldalt, álláshirdetést vagy hírlevelet nyit meg, inkább az oldal URL-jéből készítsd.
Az sem mindegy, milyen linket kódolsz bele. A profilodnak van egy nyilvános URL-je, amelyet asztali gépen a Public profile & URL (Nyilvános profil és URL) résznél, az alkalmazásban a Contact info (Elérhetőségek) alatt találsz, és a LinkedIn engedi, hogy egy rendezett, egyéni címre cseréld, például linkedin.com/in/nevem. Az egyéni URL-t még azelőtt állítsd be, hogy bármit kinyomtatnál.
A LinkedIn hat hónapon belül legfeljebb ötször engedi módosítani az egyéni URL-t, a régi cím pedig a módosítás után csak hat hónapig marad hozzád kötve. Ezután a régi címmel nyomtatott statikus kód már nem megbízható, és ezt könnyű elfelejteni, amikor a kód 500 névjegykártyán szerepel.
A mentett QR Cake-kódok dinamikusak, az ingyenes csomagban is, és pont erre az esetre jók: mentsd a kódot a fiókodba, és ha megváltozik az URL-ed, vagy inkább a portfóliódra, a céged oldalára vagy egy időpontfoglaló linkre küldenéd az embereket, illeszd be az új címet az irányítópulton, és minden kinyomtatott példány követi.